Kivárás

Ne fogadj meg semmit, csak amit képes vagy választani
2021-01-06

A kivárás titka: a türelem. A türelem titka pedig az, hogy én magam mindent megteszek, ami erőmből telik – s a beteljesülést rábízom az Univerzális Gondviselés hatalmára. Megvágyom – s elengedem. Mert ha nagyon akarom, hogy az éhség és szomjúság türelmetlenné tesz: elrontom az egészet. Figyeld meg: amíg nagyon akarsz valamit, nem kapod meg! Sőt, pusztán az állandó akarásoddal hátráltatod vagy elrontod az érés folyamatát. Az ember, „aki még nem nőtt fel”: türelmetlen. „Add meg, Uram, az esőt!”

Az igaz ember azonban derűsen várakozik. A kép azt mondja róla: eszik, iszik, csupa vidám dologgal foglalkozik. Vagyis boldogan élvezi a jelen pillanatait. Nem néz sóváran az égre, mert a beteljesülést rábízta az isteni gondviselésre. Gondviselés. Így fordítja a magyar a providencia (előrelátás) szót.  Én magamban megteszek mindent – de a teljesítés már nem az én gondom, hanem Istené. Ami a miénk, megkapjuk idejében. Valamit ki lehet „forszírozni”, de nem éri meg.

Sorsunk nem magányos, hanem közösségi folyamat. A nagy társasjátékban mi a csak a saját szerepünket éljük, s képtelenek vagyunk megérteni, hogy ami velünk történik, az a többi ember története is! A karmák össze vannak kötve: ahhoz, hogy valami beteljesedjen, minden szereplőnek meg kell érnie rá. Néha mi maradunk le, néha a többiek, s ilyenkor várni kell, mert késik az a pillanat, amit úgy hívunk: egybeesés. Hogy ez mikor jön el, csakis isteni szemmel lehet látni: a Nagy Rendező szemével, akinek mindenki fontos, s mindenkiben látja az érlelődő folyamatokat.

Ha türelmetlen vagy, elrontod az egészet! Rámenőséggel a sorsot nem lehet megerőszakolni. Itt nemcsak azokról a tettekről van szó, amelyeket valóban meglépsz, hanem azokról is, amelyek csak benned dúlnak – vágyak, remények, gondolatok. Ezeket nem lehet leplezni, mert sugárzik rólad: a lélek láthatatlan energia-szintjén össze vagyunk kötve. Ha valakire – akár csak gondolatban kivetítjük vágyainkat, s ő még éretlen a teljesítésére: menekülni fog előlünk. Aki üldözi a beteljesülést, az elől menekülnek az éretlenek.

Jól várakozni csak hittel lehet. Mint minden problémából, ebből is csak fölfelé lehet kilépni: igazi valód, az „Igaz Ember” kétség és remény fölött él, mégpedig vidáman, mert csakis az „Örökkévaló Most” a hazája. Nem függ a jövőtől! A hit kulcsmondata: Jól tudja mennyei Atyátok, mire van szükségeteket!” Mi nem tudjuk. Tényleg nem tudjuk. Utólag visszanézve sokan tapasztalták: életüket azt tették tönkre, hogy megkapták azt, amit foggal-körömmel kiharcoltak, kierőszakoltak maguknak! (Addig rágja az egér a falat, amíg áteszi magát a macskához – mondja Mikszáth Kálmán).

Mint minden mágia, az esőcsinálás is úgy működött, hogy a közösség imádkozott a sámánnal az esőért. Vágyát, óhaját, reménységét felküldte a láthatatlan szellemvilágba – s utána az egészről megfeledkezetett! Vidáman táncolt, dalolt, élvezte az életét. Ezt hívták a „vágy eleresztésének”. Ekkor elkezdett esni.