Varázslat, ami te lehetsz valakinek

Vezetőnek lenni
2018-01-06
Ítélkezés helyett kérdésben lenni
2018-01-17

Lennél te a varázslat valakinek?

Ma vezettem haza, fiam a hátsó ülésen. Az út mentén egy kerekes székben ülő férfi integetett az autósoknak, akik továbbhaladtak mellette. Későn vettem észre, ezért kerestem egy helyet, ahol megfordulhatok. Zente felsorolt néhány érvet, miért nem kellene megállni. Biztos stoppolni akar, vagy el akar jutni valahova. Hányszor tesszük ezt meg, hogy lebeszéljük magunkat valamiről, ami szembe ötlik valamiért?

A lényeg, hogy visszafordultam, és megálltam mellette. Látszott rajta, hogy szegény, és nem kizárt, hogy az erdőben lakik. A szeme tiszta volt. Ennivalóra és gyógyszerre kért pénzt, két napja nem evett. Adtam neki. Nem érdekelt, mire költi. Azt mondta, anyák napján jöjjek vissza, akkor szeretne megajándékozni. Persze, feleltem. Majd megkérdezte, ha volna esetleg használt cipő, csak tegyem le ott, ahol most van, a sorompó mögé. Napok óta van egy zsák cipő a kocsiban, Szigetvárra készültem feladni valakinek, de a posta bezárt az orrom előtt. Gondoltam egyet, előkaptam a zsákot, és letettem elé. Abban a pillanatban én voltam a varázslat neki. Ettől a pillanattól fogva tudja, hogy varázslat létezik, csak kérni kell.

Lennél te is varázslat? Az a kedvesség, ami igazán te vagy? Milyen változás lehetünk a világban, ha megengedjük magunknak a kedvességet, figyelmet és törődést? Csak, mert a lényünkből fakad.