Szakítás

A tökéletes társ illúziója
2016-09-23
Túlnyomás
2016-09-29

Minden kapcsolat egy létforma. Folyamatosan változik, alakul. Mint egy élő entitás. Két ember együttes szüleménye.

Az elején, míg épül, sok energiával gyarapítjuk, ragyogó, élettel teli. Aztán idővel az intenzitás fogyni kezd, a lebegés egyre földközelibbé válik. Néha annyira, hogy lábunkkal megérinthetjük, és bele is rúghatunk, korábbi fájdalmainkat rá vetítve. Ilyenkor veszít formájából, lebegése alábbhagy. Olykor úgy érezhetjük, mi is részesülünk a rugás erejéből, hiszen a részünkből jött létre.

A kapcsolati energia halmazát két szálon tartjuk. Az egyiket én, a másikat te fogod. Előfordulhat, hogy a rugásoktól meglazul az egyik szál, elszakad és elengedjük. Gyakran végleg. Míg a másik bár tudja, hogy elszakadt, az övét még tartja. Néha sokáig. Leül és nézegeti, mivé lett. Siratja, sajnálja. Bánja, hogy miért nem akkor cselekedett másként, amikor lehetett volna.

A jót és a szépet könnyű megszokni. A hiánnyal érződik a súlya, hogy mit és kit veszítettünk.