Önértékelés, avagy az elismerés fontossága

A nézőpontod teremti a valóságod. Gondoltál már arra, mi az oka, hogy nálunk oly kevés fizetésért dolgoznak az emberek? Most itt nem a politikai nézőpontokat szeretném megvitatni, inkább szeretném megvizsgálni ezt egy másik megvilágításból. Nem értékelik az emberek magukat eléggé. Nem látják az értékeiket, hogy amit nyújtanak az értékes lenne. Az árképzésnél akadtam bele ebbe a helyzetbe. Míg valaki más termékét adtam el, nem számított az ár, simán eladtam, míg értékesítőként dolgoztam.

Most, hogy a tanfolyamokon túl a saját egyéni kezeléseimet értékesítem, sok esetben gondot okozott az árképzés. Mivel folyamatosan képzem magam, illetve saját tudatossági szintemet is tágítom, változtatok minden lehetséges alkalommal, amikor valami felbukkan, így a munkám hatékonysága is változik. Míg korábban néhány kezelés kellett valamilyen probléma elmozdításához, az érzékelésem kifinomultságával, valódi önmagamként létezéssel ez is lerövidült.

Mivel nem néztem rá, maga a kezelés milyen értéket képvisel, az árat sem határoztam meg ennek megfelelően. Vajon mennyit érhet valakinek, ha sok éve tartó nehéz helyzetéből végre kimozdul? Elmúlnak betegségei, fájdalmai, szorongásai?

Rá tudnál nézni te is a saját értékeidre? Hogy Te mit adsz, mivel járulsz hozzá akár a munkahelyeden a munkáddal az egészhez? Nem tanultuk meg értékelni magunkat. Az iskolában a hiányosságokra helyezik a hangsúlyt és nem az értékre (kivéve, ha kitűnő jegyeid voltak). Milyen értéke lesz egy felnőttnek, ha már gyerekként szorongva megy haza rossz jegyei miatt? Ránéznél-e egy pillanatra, te mit értékelsz magadban? Miben ismered el magadat? Akár egy papírra is felirhatod, mit tartasz értékesnek.

Számtalan méltatlan helyzet alapja a hiányos önismeret. Rossz kapcsolatok, értéken aluli munkahely stb. Ha valóban értékelnéd magad, akkor benne maradnál? Nem. Mi kellene ahhoz, hogy változzanak a dolgok? Te. Te indítod el magadban. Ha szeretnél változást, szánj egy pici időt magadra, és merj lépni, ha kell.