Merj kilépni a tömegből

Hol döntötted el, hogy neked ugyanazt a szarságot kell követned, mint másoknak? Mert ha nem, akkor lemaradsz. Követni kell az új trendeket. Az a normális, amit mindenki csinál. Azért szeretnél Iphone-t, mert az összes ismerősödnek van, ezért neked is kell egy? A barátnődnek is lett műkörme, műszempillája, ezért te is szeretnél, mert ha nem követed az újat, középszerű és divatja múlt leszel? Úgy szeretnél kinézni, mint valaki más, és nem fogadod el magadat olyannak, amilyen vagy, keresve a szépet magadon? Mi van akkor, ha pont ettől leszel igazán középszerű? Ha nem mersz mást tenni, más lenni, más dolgokat szeretni, pont úgy, ahogy neked tetszik.
Gyakran nem is veszed észre, hogy az érzéseid, gondolataid nagy része sem a tiéd. Ráhangolódtál valaki érzelmeire és a sajátodnak gondolod. Jártál már úgy, hogy egy veszekedés kellős közepébe csöppentél, és hatott rád a jelenlévők hangulata? Az éjszaka közepén felébredtél, és nem tudtál aludni, holott korábban semmi bajod sem volt, mégsem értetted, mi a nyugtalanságod oka? Elképzelhető, hogy a közeledben vagy egy számodra közel álló személynek épp rossz éjszakája volt, és te épp ráhangolódtál. Olyanok vagyunk, mint egy két lábon járó rádió adó-vevő. Valójában nem vagyunk egymástól elkülönülve, bármennyire is szeretnénk. Folyamatosan vesszük egymás rezdülését. Ha legközelebb hasonlóan értetlenül állsz egy hirtelen jött hangulatváltozás előtt, tedd fel magadnak a kérdést: Ez az enyém, vagy valaki másé? Ha úgy érzékeled, hogy nem hozzád tartozik, más hozta létre, küld vissza oda, ahonnan érkezett, tudatossággal csatolva. És lehetséges, hogy a bajod azon nyomban eltűnik, mintha elfújták volna.
Minden érzelmünk, érzésünk láthatatlan formaként megtestesül és jelen van a térben, akár tudjuk, akár nem. Hogy miért épp arra hangolódtunk rá, több oka is lehet. Az egyik, hogy hasonlóan szoktunk reagálni, mint az adott személy, akinek az érzelmeit átvettük vagy hasonló nézőpontjaink vannak arról, amin épp most rágódik, egy biztos, valamilyen reakcióban vagyunk az adott helyzetet illetően; akár mi is voltunk hasonló helyzetben. A másik ok lehet az is, hogy gyógyítói képességgel rendelkezel, amit nem ismertél el magadnak vagy egyáltalán nem is foglalkozol ilyesmivel. Ez olyan látens képesség, amit, ha nem is használsz tudatosan, automatikusan akcióba lép, ha a helyzet úgy kívánja, így akár öntudatlanul átveheted mások terheit. Észre sem veszed, mit csinálsz, így egy igazán zűrös nap után, amit a munkahelyeden töltöttél, úgy érzed magad, mint akit agyoncsaptak. Hány ember gondolatait, ítélkezéseit, nézőpontjait vitted haza magaddal? Hajlandó lennél megválni ezektől? Vissza a feladónak egy kis csatolmánnyal, tudatossággal ellátva, ami azt jelenti, lehetőséget adsz a felismerésre, ha épp azt választja. Mennyivel könnyebbé teheted a mindennapjaidat, pusztán ennek a kis eszköznek a használatával? Néha az egyszerűségben rejlenek a nagy dolgok. Csak merd és légy éber, használni!