Gyakran azt gondoljuk, ha más megváltozna, boldogabbak vagy örömtelibbek lennénk. Az életben minden, mindennel összefügg. Egy helyzet, egy személy viselkedése lehet saját korábbi élethelyzetünk és az átélt érzelmi hatások visszatükröződése. Olykor az érzelmi átéléseket megérteni szerettük volna, helyén kezelni és vagy mert túl fiatalok voltunk a kezdeti élmény idején, hogy érzéseinknek kellő hangot adjunk vagy lehetetlen volt átalakítani a helyzetet, amely mély nyomokat hagyott bennünk, így később ez megoldások keresését indította el bennünk. Lehetnek ilyenek például a párkapcsolati konfliktusok mögött meghúzódó traumák, munkahelyi viszonyok vagy spontán szituációk, amelyek sorozata vissza-visszavisz bennünket a kiinduló problémához.
Mit tehetünk? Próbáljunk elvonatkoztatni a vitától, a másik hibáztatásától, gondoljuk át, mikor éreztünk először hasonlót. Helyezkedjünk bele az akkori életeseménybe és kezeljük ott a konfliktust. Alkothatunk párbeszédet az akkori szereplőkkel és kimondhatunk olyan érzéseket, amelyekre abban a pillanatban nem nyílt lehetőségünk. Amikor hiány alakul ki bennünk, felnőtt énünkkel megadhatunk minden olyan érzést korábbi önmagunknak, amelyre szükségünk volt, és amikor az űr betöltődik, nem fogjuk igényelni, hogy egy másik személy feltétlenül betöltse azt. Az élethelyzeteinket nagyobb belső stabilitással és lelki nyugalommal tudjuk megélni, képviselve önmagunkat és valódi elképzeléseinket.