Ki vagyok én?

Hányszor próbálsz megfelelni mások elvárásainak? Tanításoknak, eszméknek, ideáknak, elképzeléseknek, törekedve arra, hogy valaki legyél? Ebből a nézőpontból soha nem vagy elég jó, ezért kell mindig valamilyenné válnod. Feltételekhez szabod a saját elismerésedet, ezzel a jövőbe helyezed. Ez egy állandó elégedetlenséget és hiányt szül, hogy tartanod kell valahová, válnod kell valamivé, és akkor elégedett leszel magaddal. Ez vihet előre is, és tarthat abban az állapotban, hogy míg nem érem el a célom, nem vagyok elég jó, a hiányosság és a hibáztatás állapotában tart. Megnyilvánulhat munkában, magánéletben, önismeretben, bármiben. Olyan, mint a szamár orra elé kötözött répa.
Hajlandó lennél feltenni magadnak azt a kérdést, hogy ki vagyok én? Ha nem az elvárások, tapasztalatok, vélemények, meggyőződések egyvelege, akkor kicsoda?