Kapcsolat másképp

Access Testkezelések
2017-04-26
Szalonka est-Meditáció
2017-07-04

Az elmúlt közel két hónap dinamikus változásai olyan felismeréseket hoztak a kapcsolatok terén, ami lényegében átalakítja az eddigi nézőpontjaimat magáról a kapcsolatról.
Sokszor írtam a bekondícionált, mások által ránk idomított ideákról a létezésünkről, viselkedésünkről, ami a mindig másokhoz igazodást generálja bennünk. Amikor belekezdünk egy kapcsolatba, elkezdünk a magunk elképzelései és elvárásai szerint igazodni a másikhoz, illetve fordítva. És itt nem az együttműködésen alapuló alkalmazkodásról beszélek, hanem az egymáshoz való viszonyulásról. Azt hisszük, hogy egy kapcsolat akkor jó, ha sok hasonlóság van bennünk. Ez szuper! De mi van akkor, ha változunk, és már nem ugyanazok vagyunk, mint előtte? Vagy ami közösen öröm volt, holnapra nem ad annyit? Ilyenkor vagy igyekszünk fenntartani a meglévő, eddig működő formát, vagy feladjuk. Mindkettő a kapcsolat meghalasztásának egy formája, amiből hiányzik a változás, a dinamika. Képtelenség az egymáshoz idomulás, igazodás és valamilyen kapcsolati forma állandó megtartása. A napi rutin dolgok megmaradhatnak benne, de az öröm elvész. Marad két ember, akik élnek egymás mellett fásultan. Vagy beletesznek pluszban egy harmadikat, ami feldobja az unalmas hétköznapokat. Az egymás képére formálásról eleve tudtuk, hogy nem megy. Egymás elvárásaihoz igazodás is csak ideig óráig, illetve a hiányaink másoktól való pótlása is terhessé válhat, előbb utóbb vita forrásává lehet.
Mi más volna lehetséges? Először is kérdésben lenni, ki vagyok itt és most, mit tudok magamról? Élem-e a saját magam által megálmodott életet, vagy benne vagyok a mások és magam által beleszuszakolt dobozban? Lehet, hogy túl nagy falatnak tűnik ránézni, mennyi mindenen kellene változtatni, és inkább bele se kezdenél? Ne várj magadtól azonnal túl sokat! Elég elkezdeni lépésekben. Reggel felkelve megkérdezni, minek örülnék ma? Milyen örömteli események történhetnek velem? Ki lehetek ma? És szép lassan kezd el újragondolni, újraalkotni magad! Most mondhatod, nincs időm erre. Ez kifogás, te is tudod. Időd mindig arra van, amire szánod. Ha tudod, érted történik, hogy valami jobb lesz általa, hidd el, lesz rá időd!
Minél jobban azt éled, amit magadnak megálmodtál, annál több örömöd lesz. Nem más fogja megmutatni mi ez, hanem saját magad ébredsz rá. Milyen tevékenységben vagyok igazán kiteljesedő, örömteli? És elkezded élni azt. Nem hiányból fogsz kapcsolódni, ha te rendben vagy. A kapcsolódás örömből, és megengedésből fakad, amelyben megengedem magamnak a létezést, és a másiknak is meghagyom azt. Nem kell állandóan együtt lenni, sőt, kifejezetten előnyös önmagaddal egyedül lenni. A kapcsolat már rég nem arról szól, amire tervezték. Sokkal szabadabb, megengedőbb, mint eddig valaha volt. Akkor tud a legdinamikusabban változni, ha semmit nem akarunk mindig ugyanúgy fenntartani, hanem hagyjuk alakulni, ahogy mi magunk is napról napra változunk. És ebben nincs unalom, hanem megújulás és öröm. Jó élni és létezni. Felszabadultan kapcsolódni. Nekem ma ezt jelenti egy kapcsolat. Mi más lehetséges még? Hogy lehetne még ennél is jobb, amit elképzelni sem tudtam? Mi jelenhet meg, amit eddig nem vettem észre?
www.szeretetmuhely.hu...A változás öröme.