Kapcsolat másképp

Testkezelések
2017-04-26
Szalonka est-Meditáció
2017-07-04

Az elmúlt közel két hónap dinamikus változásai olyan felismeréseket hoztak a kapcsolatok terén, ami lényegében átalakítja az eddigi nézőpontjaimat magáról a kapcsolatról.
Sokszor írtam a bekondícionált, mások által ránk idomított ideákról, a létezésünkről, viselkedésünkről, ami a mindig másokhoz igazodást generálja bennünk. Amikor belekezdünk egy kapcsolatba, elkezdünk a magunk elképzelései és elvárásai szerint igazodni a másikhoz, illetve fordítva. És itt nem az együttműködésen alapuló alkalmazkodásról beszélek, hanem az egymáshoz való viszonyulásról. Azt hisszük, hogy egy kapcsolat akkor jó, ha sok hasonlóság van bennünk. Ez szuper! De mi van akkor, ha változunk, és már nem ugyanazok vagyunk, mint előtte? Vagy ami közösen öröm volt, holnapra nem ad annyi örömet? Ilyenkor vagy igyekszünk fenntartani a meglévő formát, vagy feladhatjuk. A napi rutin megmaradhat benne, de az öröm elvész. Marad két ember, akik élnek egymás mellett. Az egymás elvárásaihoz igazodás, illetve a hiányaink másoktól való pótlása is terhessé válhat, előbb utóbb vita forrásává lehet.
Mi más volna lehetséges? Először is kérdésben lenni, ki vagyok itt és most, mit tudok magamról? Élem-e a saját magam által megálmodott életet, vagy benne vagyok a mások és magam által beleszuszakolt dobozban? Lehet, hogy túl nagy falatnak tűnik ránézni, mennyi mindenen kellene változtatni, vagy inkább bele se kezdünk? Ne várj azonnal túl sokat magadtól! Elég lépésekben
elkezdeni. Reggel felkelve megkérdezni, minek örülnék ma? Milyen örömteli események történhetnek velem? Ki lehetek ma? És szép lassan kezd el újragondolni, újraalkotni magad! Most mondhatod, nincs rá időm. Ez kifogás, te is tudod. Időd mindig arra van, amire szánod. Ha tudod, érted történik, hogy valami jobb lesz általa, hidd el, lesz rá időd!

Minél jobban azt éled, amit magadnak megálmodtál, annál több örömöd lesz. Nem más fogja megmutatni mi ez, hanem saját magad ébredsz rá. Milyen tevékenységben vagyok igazán kiteljesedő, örömteli? És elkezded élni azt, nem hiányból fogsz kapcsolódni. A kapcsolódás örömből, és megengedésből fakad, amelyben megengedem magamnak a létezést, és a másiknak is meghagyom azt. Nem kell állandóan együtt lenni, sőt, kifejezetten előnyös önmagaddal egyedül lenni. A kapcsolat sokkal szabadabb, megengedőbb lehet, mint eddig valaha volt. Akkor tud a legdinamikusabban változni, ha nem akarunk mindent,  mindig ugyanúgy fenntartani, hanem hagyjuk alakulni, ahogy mi magunk is változunk napról napra.