Ítélkezés helyett kérdésben lenni

Hányszor esik meg, ha egy helyzettel találod szemben magad, ahelyett, hogy kérdésben lennél, egyből következtetéseket vonsz le és átmész ítélkezésbe? Főként, ha nézőpontjaid vannak arról mi a helyes, helytelen, mit szabad és mit nem?

Ha végtelen lényként tekintesz magadra és másokra, megítélsz-e bárkit is bármiért? Hajlandó lennél érdekes nézőpontként szemlélni mindent és eszerint élni, bármit is tapasztalsz, látsz, vagy bárki megítélését érzékeled magadon?

Tíz évig tevékenykedtem önkéntes szolgálat formájában egy humanitárius szervezetnél, először tagként, majd csoportvezetőként, aztán a magyarországi szervezet vezetőjeként. Száz emberrel dolgoztam együtt azért, hogy változást hozzunk a világban az emberi értékeket gyakorolva. Oktatási, közösségi programokat szerveztünk, külföldi előadókat hívtunk meg, könyveket fordítottunk és a prioritást erre helyeztem éveken keresztül. Míg a fiamat az ölemben tartva szoptattam, a gépen dolgoztam. Évekig megítéltem magam emiatt, hogy nem a család volt a prioritás az életemben.

Aztán, amikor az Access-szel találkoztam és egy egész más nézőpontból kezdtem el vizsgálni magam, rájöttem, hogy ez se nem rossz, se nem jó, hanem egy választás.

Fiatal lánykorom óta tudom, hogy azért vagyok itt, hogy változást hozzak a világban. A változás a lényem része és nem fogom és nem is tudom abbahagyni. Nem vagyok megfélemlíthető, sem megállítható. Ítélkezések esetleg lassíthatnak, de nem fogom abbahagyni a kiterjedést és egy másfajta valóságból való működést. Nem adom fel, mert azzal nem segítenék senkinek és semminek.

Ránéznél arra, te milyen értéket képviselsz a világban, azzal amilyen vagy, s ha nem lennél ezen a világon, az kevesebb lenne nélküled? Mit tudsz, amit mások esetleg nem értenek? Hajlandó lennél a te valóságodat integrálni ebbe a valóságba, hogy változást hozz létre? Senki nem állíthat meg, kivéve saját magadat.