Visszatükröződés

Nemrég egy gimis osztálytársnőm megkérdezte, miben hiszek? Ő is járt közösségekbe, de csak részben találta meg, amit keresett.

– Én saját magamban hiszek. – feleltem. Sokáig kívül kerestem önmagam, másokban hittem, ez is az útkereséshez tartozott. Mostmár képes vagyok kiterjeszteni a tudatomat, és megélni a jelenlétet. Ha valami nem tetszik, az lehet, bennem is megvan. Néhány évvel ezelőtt felismertem, ha megvetem a gyilkos ösztönű embereket, a saját gyilkos ösztönömet ismerhetem fel, és tagadhatom meg benne. Korábban nehezen hittem el, amikor a mesterem azt mondta, minden visszatükröződés. Rendben, hogy bizonyos tulajdonságaimat másban is észreveszem, de hogy képes volnék ölni? Mert való igaz, hogy ebben az életemben nem öltem embert, de lehet, hogy egy másikban igen, és erre tudat alatt emlékszem, így ezt az énemet megítélem. Vagy megölték a szeretteimet, és nem tudtam elengedni a bosszúmat, a dühömet, a fájdalmamat, s mivel nem akarom meglátni magamban ezeket, ezért mélyen eltemetem a gyűlöletet, a haragot, és kivetítem a külvilágba, bizonyos gyilkossággal vagy bántalmazással kapcsolatos szituációkra reagálva.

Időközben rájöttem, ha képessé válok magamban felismerni ezeket a szerepeket, és a hozzájuk fűzött érzéseimet, majd elengedni az ebből fakadó önbántást és önítélkezést, akkor hasonlóan mást sem fogok megítélni vagy elítélni. Ez nem azt jelenti, hogy egyet fogok érteni vele, vagy a tetteivel, vagy hagyom, hogy bántalmazzon. Nem. Egyszerűen megszűnik az ítélkezés. Ha fellépek ellene, nem ítélkezésből, haragból és gyűlöletből teszem. Senkit sem lehet bántani anélkül, hogy arra felhatalmazást ne adott volna. Lehet, hogy nem tudatosan, de tudat alatt megtette a hozzájárulást; valamiért megengedte a másiknak. Általában korábban, akár előző életekben elkövetett tettek miatt érzett önbüntetés, hiányos önértékelés miatt engedi az ember bántatni magát másokkal. Lehet karmának is nevezni, ami a kiegyenlítődés folyamata. Amint megtörténik a tetteivel kapcsolatos felismerés, és az elengedés, vagy a kiegyenlítés, a jóvátétel, az ember kilép a helyzetből vagy magától megszűnik az.