Hiánypótlás vagy ön-állóság II.

Mit értek hiány alatt? Hogy nem vagy egész. Mit értek ez alatt? Hogy nem érzed magad teljesnek a másik nélkül. Ezzel állandó függésben tartod magad és a másikat, hogy melletted legyen, bármi áron is, ahelyett hogy megkeresnéd, mi okozza benned a hiány érzetét. Mi az, amitől önmagadként nem vagy teljes. Mi az a belső nyugtalanság, ami hajt, hogy valaki legyen körülötted, melletted? Mi az a táplálás, amit a másik adhat meg, mert te nem kaptad meg vagy megtagadtad magadtól? Hajlandó lennél a sérült, szorongó gyermek énedet megölelni, megszeretgetni, megvigasztalni? Hogy soha többet nem kelljen szükségből kapcsolódni senkihez?
Ha megengeded magadnak, és kigyomlálod ezeket a vadhajtásokat a lényed egészéből, csak te maradsz magadnak. A teljesség egészéből kapcsolódsz, a kapcsolódás öröméért. Hagyni fogod a másiknak, hogy önmaga legyen, hiszen te is az vagy. Nem elvársz, kielégítesz, hanem kapcsolódsz és egy sokkal energikusabb kapcsolódás veszi kezdetét. Benne vagy a kalandban? Indulhatunk?
Ehhez nem kell felszámolni a kapcsolataid nagy részét, inkább a minősége fog megváltozni. Nem vársz és nem követelsz, hagyod a másik létezését. Ha pedig épp hülye hangulatában van, hadd legyen, te mehetsz jobbra, amíg elcsitul magában. A játszma róla szól, te meghagyod neki. Ha nem a szőke herceget várod, hogy a békából legyen, vagy a hamupipőkéből lett hercegnőt, akkor nem támasztasz olyan elvárásokat felé, amiknek nem tud megfelelni. Egy halom csalódástól és felesleges újra kapcsolódástól óvod meg önmagad, ami vég nélkülivé teszi a keresésedet, míg korodat megélve csalodottá válsz az emberekben, a partnerekben, a kapcsolatokban. Megfásultan, álmait vesztetten éled a szürke hétköznapokat.
Ébresztő van ember! Ez az én csókom az alvó állapotodnak, ha nyitott vagy rá, megérzed és kikelsz halotti sírodból és az életét választod. Sosem késő elkezdeni, újra kezdeni, mindig van ma és lesz holnap is, a választás rajtad áll, csakis, egyedül RAJTAD!!!