Féltékeny, mert szeret?

Ajándékozzon gyógyulást és egészséget szeretteinek!
2016-11-08
A változás belőled indul ki
2016-11-29

Gyakran a szeretetet összekeverjük a féltékenységgel és a birtoklási vággyal. „Ha féltékeny, akkor biztosan szeret.” – gondolhatjuk.

Pedig a féltékenység a birtoklási vágy velejárója. A szeretett személy csak az enyém lehet, a figyelme és kedvessége csakis rám irányulhat. És ha felfedezem, hogy mással is kedves, vagy valaki érdeklődéssel fordul felé, bekapcsolhat az ösztönös reakció; Meg kell akadályozni, hogy mindez másé lehessen! Elindul a féltékenység és a birtoklási vágy. Veszekedést és viszályt szíthatok, hogy megakadályozzam a számomra esetleg kellemetlen helyzet kialakulását. A „szeretett” személy pedig azon kaphatja magát, hogy nem is mer kezdeményezni kapcsolatot másokkal, főleg ellenkező neműekkel, nehogy gond legyen belőle. Ha kizárólagossá akarjuk tenni párunk szeretetét és figyelmét, akkor azzal magát a kettőnk közötti szeretetet állítjuk meg, a féltékenység és a birtoklási vágy alacsonyabb rezgésével. 

Ha valóban szeret a másik, és én is őt, miért kapcsolódna másvalakihez? Ha valóban örömteliek az együttléteink, miért kezdeményezne mással is kapcsolatot? Vagy felmerülhet esetleg, hogy kevés, amit adok, vagy bennem van hiányérzet azzal kapcsolatban, amit tőle kapok? Ha bármelyik is jelenik meg, bekapcsolhat a féltékenység és a birtoklási vágy. Ha magamat kevésnek érzem, gyenge az önértékelésem, akkor is megnyilvánulhat a féltékenység. Mert mi van akkor, ha talál nálam jobbat? Ilyenkor nem a birtoklás, a magamhoz láncolás a megoldás, hanem saját magam önbecsülésének és önértékelésének a helyreállítása. Mert akkor érhet kudarc, ha nem becsülöm magamat eléggé, vagy azt gondolom, nem vagyok elég jó! Ha tisztában vagyok az erényeimmel, amelyeket értékelek magamban, és a gyengeségeimmel, amiken igyekszem változtatni, akkor nem fogok félni attól, hogy a másik megcsal.

Mindemellett a kölcsönös tisztelettel és megbecsüléssel elkerülhetőek a méltatlan helyzetek, amelyek egymás bántásához vezethetnek. Ha pedig két ember élete mégis más irányt vesz, vagy a kettejük között kialakult űr nem orvosolható, ragaszkodás és a megszokás helyett, engedjék el egymást, mintsem egy harmadik fél bevonásával próbálnák meg hiányérzetüket pótolni, vagy a megromlott viszonyt javítani. 

Merni elengedni, ha kell. És szeretni, amíg lehet.