Féltékeny, mert szeret?

Ajándékozzon gyógyulást és egészséget szeretteinek!
2016-11-08
A változás belőled indul ki
2016-11-29

Gyakran a szeretetet összekeverjük a féltékenységgel és a birtoklási vággyal. „Ha féltékeny, akkor biztosan szeret.” – mondogatjuk.

Pedig a féltékenység a birtoklási vágy velejárója. A szeretett személy csak az enyém lehet, a figyelme és kedvessége csakis rám irányulhat. És ha felfedezem, hogy mással is kedves, vagy valaki érdeklődéssel fordul felé, bekapcsol az ösztönös gomb; Meg kell akadályozni, hogy mindez másé lehessen! Elindul a féltékenység és a birtoklási vágy programja. Veszekedést és viszályt szítok, hogy megakadályozzam a számomra esetleg kellemetlen helyzet kialakulását. A „szeretett” személy pedig azon kapja magát, hogy már nem is kezdeményez semmilyen kapcsolatot másokkal, főleg ellenkező neműekkel, nehogy balhé legyen belőle. Ha kizárólagossá akarjuk tenni a párunk szeretetét és figyelmét, akkor azzal magát a kettőnk közötti szeretetet szennyezzük be, a féltékenység és a birtoklási vágy alacsonyabb szintű rezgésével. 

Ha valóban szeret engem, és én is őt, miért lépne máshova? Ha valóban örömteliek az együttléteink, miért kezdeményezne mással is kapcsolatot? Vagy felmerül esetleg bennem, hogy kevés, amit adok, vagy bennem van hiányérzet azzal kapcsolatban, amit tőle kapok? Ha bármelyik is jelenik meg, okkal vagy ok nélkül, máris bekapcsol a féltékenység és a birtoklási vágy. Ha magamat kevésnek érzem, gyenge az önértékelésem, akkor is megnyilvánulhat a féltékenység. Mert mi van akkor, ha talál nálam jobbat, szebbet? Ilyenkor nem a birtoklás, a magamhoz láncolás a megoldás, hanem saját magam önbecsülésének és önértékelésének a helyreállítása. Mert akkor élem meg kudarcként, ha elhagynak, ha magamat nem becsülöm eléggé, vagy azt gondolom, azért hagynak el, mert nem vagyok elég jó! Ha tisztában vagyok az erényeimmel, amiket értékelek magamban, és a gyengeségeimmel, amelyeken igyekszem változtatni, akkor nem fogok félni attól, hogy a másik megcsal, vagy netán elhagy.

Mindemellett a kölcsönös tisztelettel és megbecsüléssel elkerülhetőek a méltatlan helyzetek, amelyek egymás bántásához vezethetnek. Ha pedig két ember élete mégis más irányt vesz, vagy a kettejük között kialakult űr nem orvosolható, ragaszkodás és a megszokás helyett, engedjék el egymást, mintsem egy harmadik fél bevonzásával próbálnák meg hiányérzetüket pótolni, vagy a megromlott viszonyt javítani. 

Merni elengedni, ha kell. És szeretni, amíg lehet.