Sok év telt el azzal, hogy komoly lemondások árán kerestem önmagam, meditáltam, lelki gyakorlatokat folytattam, nem ettem húst, kizártam a világi életet, hogy megtapasztalhassam, aki vagyok. Nem is beszélve azokról az életekről, ahol ugyanezeket gyakoroltam, sanyargatva a testemet. Időpocsékolás volt. Egy kezelés közben egyszerűen belekerültem abba az állapotba, ami mindig is ott volt, amit kerestem. Ráeszméltem, hogy egyszerűen csak választanom kell ezt, mert eleve a végtelen tudatosság vagyok. Nem különálló, amit el kell érni, hogy lehessek. Nevetés tört rám, annyira könnyed volt a felismerés. Ez ennyire egyszerű! Egy választás. Igen, ezt szeretném megtapasztalni! Nem komplikált, csak mi tesszük azzá. Már nem sanyargatom a testemet, sőt élvezem, ahogy benne vagyok az életben, és micsoda hozzájárulás, hogy magát az örömet is megélhetem vele. Ez is egy választás. Mit engedek meg magamnak, mit engedek meg, hogy hatással legyen rám? Ha kérem, és vágyom a számomra értékes, örömteli pillanatokra, megérkeznek, könnyedén. Bármilyen formában, bárkin keresztül. Ez az élet könnyedsége. Kár elpazarolni. Annyi csodálatos dolog van benne!
Te hajlandó vagy-e megünnepelni önmagad? Amit tudsz, amit létrehozol? Milyen ajándék lehetsz magadnak és a világnak?