Megosztottam korábban néhány gondolatot az örömszerzésről és a szexualitásról is.
A szexualitás olyan témakör, amelyről rengeteget lehetne beszélni. Mindenkinek vannak sajátos tapasztalatai, nézetei, berögződései, amely alapján megélheti a testi vágyait.
A keleti filozófia szerint a szexualitás nem csupán testi és érzéki kielégülés, hanem sokkal inkább a lélek kapcsolódása a testi érintésen át. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, felszabadultság, kedves, örömteli törődés szükséges, ugyanis az érintés közben korlátaink és gátlásaink is megnyilvánulhatnak, ezért a megnyíláshoz bizalom és megengedés is szükséges. Sokféle élettapasztalat állhat mögöttünk, melynek érzéseit felhozhatja a másik érintése. Ha együtt nem haladnánk egyéni terápia is segíthet túljutni a kezdeti nehézségeken.
Egyik alkalommal egy olyan férfival foglalkoztam, akiben az izgalmi állapot gyermekkori, anyai sérüléseket hozott fel, így gátlásai kihatottak a nemi vágyára is. A nőkkel átélt számos kudarc és a gyermeki én szeretet hiányának feldolgozása javított a szexuális életén.
Nemcsak gyermekkori, szülőkkel megélt traumák, hanem előző életeinkből hozott sérülések is okozhatnak gátlásokat a szexualitásban, pl. erőszak megélése miatt. Ha a társunkhoz vonzódunk és nem csupán futó kalandra vágyunk, megkérhetjük, hogy legyen türelmes hozzánk és teljes figyelemmel kísérje az érintést, mondjuk el, mi az, amit szeretünk. Bármilyen érzés bukkan is fel, engedjük meg és ereszkedjünk bele újra, ez segít feloldani a „falakat”, melyet védekezésül húztunk fel. Minél kevesebb a védekező vagy hárító mechanizmus, annál nagyobb lehet az átélés és az önfeledt kapcsolódás. Okozhatnak megélésbeli különbséget a más habitusú emberek közötti nemi érintkezés. Nem elég intellektuálisan vonzódni valakihez, ha közben a testünk nem vágyik a másik testi közelségére.
Ha viszont nem csak testileg vonzódunk a másikhoz, hanem szeretetet, odaadást és tiszteletet érzünk egymás iránt, az együttlét magasabb szinten is meg tud megvalósulni.