A barátságról általában mi jut eszünkbe? Például a szeretet, az őszinteség, a kedvesség, a bizalom és az együttérzés.
Vannak-e baráti kapcsolataink fizikai jelenét nélkül is és az internet közreműködésével tartjuk-e fent azokat? A világhálón sokféle információ kering, és néha „pajzsot” húzhatunk magunk elé. Vajon mi mást válthat ki belőlünk a bejegyzések böngészése? A napokban tapasztaltam, milyen is lehet egy facebook felhasználó jelenléte. Viszonylag gyors görgetés felfelé, majd egy-két percnyi olvasás után rövid szünet. Látjuk egymás életképeit, és vagy nem reagálunk, vagy túlreagálhatunk, és félretesszük az olvasnivalót, mert túl sok lehet az információ, amit nem tudunk, vagy nem vagyunk képesek befogadni, a felbukkanó érzésekkel együtt.
Míg korábban nyitott szemlélődéssel sétáltunk az utcán, baráti társaságokba jártunk érdeklődve egymás iránt is, vagy gondolatainkba merülve ücsörögtünk a tömegközlekedési eszközökön, most a telefonnal a kezünkben meredünk magunk elé. Vajon képesek vagyunk-e ismét észrevenni egymást, örülni egymás örömének, vagy falakat húzhatunk az érzéseink elé?
Véleményem szerint legyünk továbbra is jelen! Mi lenne, ha keresnénk egymás társaságát, leülnénk kávézni, ebédelni és programokat szerveznénk. Nőnapkor a férfiak például meglephetnének bennünket egy szál virággal, nem pedig egy virtuális virágcsokorral a neten keresztül, ami sokkal személytelenebb. Nekem tetszene a születésnapi meglepetés, egy baráti öleléssel. Szeretném látni a mosolyodat, amikor találkozunk, és érezni azt a kellemes bizsergést ott, szív tájékon, tudva, hogy létezünk egymás számára, hogy számíthatunk egymásra, és örömmel kapcsolódhatunk ezután is.